2011. december 25., vasárnap

Csutika

A világ legdrágább kutyusa. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egymásra találtunk, és a gazdija lehettem.   
 1993júniusában már néha az új házamban aludtam. Egyik este épp hazafuvaroztam anyut, mikor az egyik kanyarban azt láttam, hogy egy pici buksi kukucskál ki a fű közül a jelzőtábla tövénél. Igyekeztem visszafelé, és csak reménykedtem, hogy még ott találom.
Ott hasalt a drága, kis gombszemeivel ijedten nézett ki a gazból.
Óvatosan mentem oda, hogy el ne ijesszem. Esze ágában sem volt harapni vagy elszaladni.
Felemeltem a földről, és betettem az autóba. Egész úton lapult, nagyon meg volt szeppenve.
Hazaérkezve a teraszon szállásoltam el. Mivel még nem költöztem be teljesen, semmi ennivaló nem volt otthon, csak egy tasak instant leves. A boltok már zárva. Gyorsan megfőztem a levest, de nem ízlett neki. Így üres pocival feküdt le…


Másnap reggel, valami furcsa zajra ébredtem. Kilestem az ablakon: a kicsi körbe-körbe, körbe-körbegyalogolt, miközben magában dörcögött.
Gyorsan a boltba szaladtam, és valami reggelit hoztam neki.
Most tudtam csak jobban megnézni. Pici termet, édes pofi, szakáll, gyönyörű gombszemek.
Azt is láttam, hogy nagyon elhanyagolt, kis testén néhány seb, bolhák szaladgáltak rajta.
 Az első néhány napban nem mertem kiengedni egyedül a kertbe. Ha eljöttem otthonról, elbarikádoztam a teraszon. Ezt tűrte is pár napig, aztán egyszer, mikor a kapunál járva visszapillantottam, ott kukorékolt a barikád tetején.
Ekkor kezdődött a lakás birtokbavételének projektje. Szépen fokozatosan, de előre sejtetve az eredményt: nem kétséges, ki fog diktálni.


Mivel a lakás még nem volt teljesen berendezve, első állomás az előszoba volt. Lefekvés után sírás, nyöszörgés kezdődött, és a vége ugyanaz: mire kimentem, mérgében az előszoba közepére pisilt. A későbbiekben is, mikor ki akart magának követelni valamit, képes volt bárhol, bármikor megismételni ezt a produkciót. Nagyobb felháborodás esetén, még a kakit is bevetette.
Így történt, hogy ezek után a szobába, majd az ágyra is felköltözött. És én imádtam.
Sajnos, napközben sokat voltam távol, így minden reggel napközibe ment Anyuékhoz.
És egyre okosabb lett. Megértett sok szót, és ilyenkor kis szemében megjelent az értelem.
„Megyünk haza!” Azt az örömet, mikor ezt halotta! Pörgés, forgás, ugrálás!
Imádott autókázni. Két kis kezével a kesztyűtartónak támaszkodva figyelte az utat.
 Egyik alkalommal, mikor valami fürdetőszerrel fürösztöttem bolhák ellen, nagy baj történt.
Már készen voltunk, mikor azt vettem észre, hogy a kis kosarában ülve csorog a nyála. Rögtön a fürdetőszerre gyanakodtam így gyorsan rohantunk az orvoshoz. Még jó, hogy vittem! Ellenszert adott neki a doki, és pár perc múlva már sokkal jobban lett.
 A mindene voltam, és ő a mindenem volt. Elfogadta a család többi tagját, de ha nem voltam ott, láthatóan csak az autók hangját figyelte, mikor állok meg a kapu előtt. Azt az örömet, boldog üdvözlést! Teljesen megváltozott ilyenkor a hangulata.


Az évek során még három mentett kutyus került a házhoz. Nem is foglalkozott velük! Éreztette velük, csak az én kedvemért hajlandó eltűrni őket.
 Egy téli este történt. Egy utolsó levegőzésre engedtem ki a kertbe. Kis idő múlva szólongattam, de nem jelentkezett. Rosszat sejtve indultam a kapu felé. Valószínűleg rosszul zártam be, és kinyílt.
A téli hidegben kabát nélkül, benti cipőben kétségbeesve futottam az utcára. Csak a véletlenen múlt, hogy a jó irányba. 150- 200 méterre pillantottam meg. Az úttesten állt, még jó, hogy épp akkor nem járt arra autó. Szinte hallottam, ahogy mondja: sötét van, hideg van, eltévedtem, és a mami sincs itt. Pár méterre tőle leguggoltam, és ő lélekszakadva szaladt hozzám!


 Ezután kapott egy kis bilétát a nyakába: Csutika vagyok. Eltévedtem, kérlek, vigyél haza.
 Sajnos, a bajok hamar kezdődtek.
Tüzeléskor mindig álterhes lett. A cicije begyulladt, szivárgott belőle a tejcsi. Langyos vízzel borogattuk, hogy ne fájjon neki. Talán ez a sok gyulladás okozta későbbi betegségét.
Először csak arra lettem figyelmes, hogy gyakran köhécsel. Az orvos azt állapította meg, probléma van a kis szívével. Gyógyszereket szedett, de néhány év múlva, gyakran fordult súlyosabbra az állapota: nehezen lélegzett, szörcsögött.
 Mégsem ez idézte elő a tragédiát.
Méhgyulladást kapott. Reménykedtünk, kilábal belőle.
Egy szerdai napon mentünk orvoshoz ismét. Nem javult, vasárnapra még rosszabbul lett.
Nem evett, és ha belediktáltam pár falatot, ki is jött belőle. Infúziót kapott, de nem segített az sem. Már fel sem bírt állni. Kis lábával jelezte, ha ki akart menni.
2004 februárja volt. Olyan szépen sütött a nap. Leült a nyári konyha elé, kis fejét a nap felé tartotta. Szinte élvezte, ahogy a napsugár melengeti gyenge kis testét.



Az utolsó három napon már leállt a veséje.
És angyali módon, csendben tűrte a szenvedést. Csak nézett rám a gyönyörű, meggyötört szemeivel. És még mindig élni akart. Talán érezte, hogy a szeretetem nem engedi.
Végül nem bírtam tovább nézni, ahogy ez a kis angyal teljesen elfogy.
10 nappal megbetegedése után semmi esély nem volt felépülésére.
Ki kellett mondanom azt, amit a mai napig nem bírok megbocsátani magamnak. Február 16-a volt....
Olyan bizalommal hajtotta a kezemre a fejét. És én zokogtam, mikor a kis szíve az utolsókat dobogta…..
A kis kosárkájában temettük el. Melléraktuk kedvenc macibabáját, és betakartuk azzal a takaróval, amit én varrtam neki.
Azon imádkozom, hogy Ő megbocsásson, mert én magamnak nem tudok.
 Imádom a kutyusaimat, de olyan, mint Ő, nem lesz még egy.
Drága kicsi Csicsikém!  A szivárványhídon túl már nem fáj semmi.
Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá.
Nagyon hiányzik….

A kis bilétáját a kulcstartómra tettem.: „Kérlek, vigyél haza!” Már senki nem hozza vissza.

1 megjegyzés:

  1. Egyik kutyi aranyosabb, mint a másik. Megható a történetük és a gazdi odaadó gondoskodása, szeretete. Könnyek nélkül nem lehet végigolvasni. Csutika a lányom kutyuskájára emlékeztet /yorki/, szívszaggató lehetett a búcsúzása. Nem is merem tovább olvasni, mert rettentően elérzékenyülök, annyira megható a feltétel nélküli ragaszkodásuk. Minden elismerésem ennyi kutyuli gonozásához, de tudom a szeretetük mindent pótolni tud.

    VálaszTörlés