Lityuka

Az életem sokkal üresebb lenne, ha nem lettek volna velem a kutyusaim. Mint mindenkinek, embernek, állatnak, nekik is megvan a maguk története. Nem különleges történetek ezek, csak olyan állatoké, akik közel álltak, állnak egy gazdi lelkéhez.

Nem vittek ők semmi különleges dolgok végbe, csak szerettek és hűségesek voltak. Ez azt hiszem elég, hogy leírjam történetüket…..

Első kutyám. Becsületes neve Picur volt, de az évek múlásával ez teljesen feledésbe merült.

Az egyik kolleganőm mesélte, hogy kiskutyák születtek nála 1990. január 6-án.

A családban némi fenntartással fogadták, hogy kutya kerül a házhoz, de azért elmentünk kutyanézőbe.

Gyönyörű kutyusok voltak, nehéz volt választani. Hogy miért esett rá mégis a választás? Eleven, szemfüles kutyus volt, pajkos tekintettel lesett ránk…. az anyja lábasából.

Az első éjszaka nehéz volt. Hiányzott neki a mami, idegen volt a hely. Az ágyam mellett aludt, azaz dehogyis aludt! Egész éjszaka nyöszörgött, sírt, vigasztalhatatlan volt.

Aztán lassan –lassan megszokott nálunk.

Csalafinta kutyus volt! Abban az időben, fiú létére még úgy pisilt, mint egy kislány. Mikor kimentünk esti pisire, mindig húzta az időt. Aztán rájött, amíg nincs eredmény, nem megyünk be. Ekkor fogta magát, lekucorodott, és úgy tett, mint aki végzett. Mikor megnéztem a tetthelyet, persze kiderült a csalafintaság!

Zebrapintyeket tartottunk kalitkában. A kalitka rácsai közé mindig volt beszúrva répa. Úgy tűnik, Lityukának ez finom csemege volt, de mikor rájöttünk, hogy ő az, aki folyamatosan elcseni a madárkák csemegéjét, meg lett fenyítve. Ezek után szemmel volt tartva, nem is merte megtenni. De a csemege csábító volt! Lefeküdt a kalitkával szemben, és hosszú percekig figyelt. Fél szemmel minket, fél szemmel a kalitkát. És amikor úgy vélte, tiszta a levegő, opsz! Gyorsan elkapta, majd visszafeküdt a helyére, és ártatlan tekintettel nézett ránk.

Vajon ki lehetett a tettes? Én ugyan nem!

A kertben nem volt maradása süninek, cicának. Egész éjszaka képes volt ugatni az arra tévedt sünit. El nem lehetett onnan rángatni. Később addig fajult a helyzet, hogy fel is kapta a szúrós kis jószágot, és szaladgált vele az udvarban. Nagy harcok árán sikerült csak sokszor megmenteni szegény kis sünik életét.

Kisfiú létére nem volt dolga sohasem kislánnyal.

Egy éjszaka hangokat hallottunk az udvarról. Kimentünk, és legnagyobb megdöbbenésünkre látogatója volt! Egy kislánykutyus! Édesdeden feküdtek egymás mellett. Lityuka dobozkája a lépcső alján volt. Ő abban, a kislány pedig az első lépcsőfokról hajtotta rá a fejét. Csuda aranyosak voltak!! A légyott nem teljesedett be, csak plátói szerelem maradt. De őket elnézve úgy tűnt, nem is akartak többet.

Azon a télen nagyon hideg volt. Lityuka meleg ólban lakott, de úgy tűnik, ez kevés volt.

Egy este azt vettük észre, hogy reszket, remeg, alig áll a lábán.

Sírva szaladtam az állatorvosért. Kapott 2 injekciót, és vártuk reménykedve, hogy jobban lesz. Önkívületben mozgott, esett el. Legalább egy órán át kétrét görnyedve próbáltam megóvni, nehogy összetörje magát. Aztán szerencsére jobban lett. És beköltözött az előszobába.

Ettől kezdve még jobban vigyáztunk rá. A betegségnek látható jele maradt a néha szörcsögő légzésvétel. De rendbejött, csak talán csendesebb lett, mint régebben.

Aztán én elköltöztem, és ő anyuékkal maradt. De mindennap láttam, hisz mentem haza.

 Második kutyusom érkezése megviselte. Igaz, ez a kutyus csak nappal volt ott, este 

hazavittem magamhoz.

Érezte, hogy ezentúl már nemcsak övé a figyelem, a szeretet. Nagyobb harc szerencsére csak egyszer volt, de ingerültebbé vált az új jövevény megérkezése után.

Pedig továbbra is ugyanúgy szerettük. A mindene volt a pocivakargatás!

1999-ben anyuék közelebb költöztek hozzám, és persze Lityuka is költözött. Egy ideig, míg a felújítás tartott, egyedül lakott a házban. Persze egész nap nem volt egyedül, csak éjszakára.

De hamar megszokta az új helyet, pláne akkor, mikor már ott volt a család is.

Nem volt baj akkor sem, mikor egy új kutyus került a házhoz. Nem barátkozott, de tudomásul vette. Ebben az időben jelentek meg a cicák is. És Lityuka nem törődött velük. Nem bántotta őket, nyugodtan sétálhattak mellette.

2003 februárjában hideg volt nagyon. De Lityuka továbbra is bent lakott az előszobában.  

Az étvágya elég rossz volt, de a hangulatával nem volt gond. Nem gondoltunk semmi rosszra, talán egy kis gyomorrontásra.

16-án délután 2-kor jöttem el. Lityuka kikísért, végigment a szomszéd háza falánál. Odajött elköszönni, és a neki járó simiért.

Este 6-kor jött a telefon: Lityuka meghalt!

Eljövetelem után bement a helyére, és elaludt. Örökre. Kis keze a feje alatt volt, ahogy mindig is aludt. Nem szenvedett, egyszerűen belealudta magát az örök álomba. Kicsi, beteg szíve örökre megpihent.

Hogy mitől volt Ő különleges? Az első kutyám volt.

A kertben nyugszik, egy krizantémbokor őrzi álmát.