2019. február 15., péntek

A macska naplójából

                                                                 


"Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet." (Bálint György - A macska naplójából)

2019. február 9., szombat

NE BÁNTSD A FÁT

                                                                   





Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódnál majd, késő bánat.
Ne bántsd a fát!

Fa lombja közt viharban, vészben
Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája.
Szeresd a fát!

Anya ő is, minden levélke
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints fel rája.
Ne bántsd a fát!

Mindaz, kik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fákról álmodának.
Szeresd a fát!

Benedek Elek (1859–1929)

2019. február 6., szerda

Változás






"A magány nem azt jelenti, hogy „nincs többé értelme az életnek”. Azt jelenti, hogy „a régi életnek nincs többé értelme”. A magánnyal a lélek üzen, hogy keressünk új utat.
Ezen az úton csodálatos és mély tapasztalatokat szerzel majd a kötődésről és a boldogságról. Azok a dolgok, amelyekre korábban problémaként tekintettél, hirtelen jelentéktelenné válnak a szemedben. Sok olyan dolog, amibe régen erőt fektettél, eltűnik az életedből. Az egység felé vezető úton nemcsak a lelked, hanem a környezeted is meg fog változni. Új emberekhez kerülsz közel, és eltávolodsz olyanoktól, akik közel álltak hozzád." 
Ruediger Schache

2019. február 3., vasárnap

A titok




                                                                   

A titok néz örök szemével
Az ég azúrján át felém,
A titok sír, mély őszi éjen,
Ha hull a hervatag levél.


A titok száll borús magasban,
Mikor a darvak raja húz,
A titok szunnyadoz alattam
A hant ölén, mely koszorús.


Én látom őt a vak sötétben
És hallom őt, ha zene zeng,
Rám vár szelíden és fehéren,
Mosolyog, int és én megyek

(Juhász Gyula)




2019. február 2., szombat

Fekete István: Nádas





Aludtál-e már nádtető alatt,
láttad -e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e a szélben hogy zsong a nád,
ha megérinti a virradat?

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit.
Se nádirigót, se kócsagot,
se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
se vizeken rengő csillagot?

Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Füstje simogatta arcodat,
ha felkel a hold, és lidércfény
táncol a tündöklő ég alatt.

Láttál- e ezer szárcsafiókát,
úszó fészket a nagy vizeken?
S hallgattad-e ködös hajnalokon
a vándormadár mit üzen?

És a nádi széna volt- e párnád,
millió béka muzsikád,
imbolygó bagoly régi barátod,
nyársonsült keszeg a vacsorád?

Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz?
s a nádason átrepül az álom,
és rádsóhajt lágyan a puha fűz ?

Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megsimogatja szívedet.

2018. július 26., csütörtök

A szárny nélküli Kiwi madár álma


Kértem Szent Pétert




"Kértem Szent Pétert hadd maradjak itt
A gyöngyfényű kapu előtt.
Jól viselkedem,ugatni sem fogok.
Csak türelmesen várok,égi csontot rágcsálva ülök,
bármilyen sokára jössz is.
Úgy hiányoznál ha egyedül mennék be,
nem érezném jól magam a mennyországban."
Shirley Mclain