"...a halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog....valójában csak átmentem ide, a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök.
Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság.
Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni.
Várok rád, itt vagyok a közeledben, egészen közel.
Nincs semmi baj..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése