Maszatka története

November volt. Nem fagyott még, de jeges, hideg szél fújt.

Anyura vártam az autóbusz végállomáson. Mikor megérkezett, azt mondta:

-          A megállóban van egy pici kutya. Az utasok mondták, hogy már reggel is ott volt, és kétségbe esve rohangált az emberek között. Nem nézed meg?

Rossz volt a kérdés. Persze, hogy megnéztem.

Szegénykét bizonyára reggel tették ki, hátha az ott járó emberek közül valaki magához veszi. Erre persze igen kevés esély volt, mivel az emberek utazni mentek oda, nem kutyát szerezni.

A kicsi egy újságpapíron reszketett. Lehajoltam hozzá. Feltétlen bizalommal szinte hozzám tapadt, a körmeivel kapaszkodott belém. Eszem ágában sem volt lerakni, azzal a mozdulattal már indultam is vissza az autóhoz.

Mire odaértem, mellettem állt meg egy autó. A vezetője mondta, hogy nem régen szökött el tőlük egy hasonló kutyus. Nem adom nekik a kis talált jószágot?

Átvillant az agyamon: otthon Csutika, Picike, Dorcika. Anyuéknál Lityuka. Kell még egy kutyus? És talán jó helyre kerülne a kicsi. De Anyu határozottan kijelentette: marad.

Miután így eldőlt a kicsi sorsa, próbáltam lehámozni magamról. Szinte lehetetlen volt. Tíz körmét belém eresztve próbálta megakadályozni.

Édes csöppség volt. Talán nyolchetes, sárga színű, reszkető picurka.

Otthon félve engedtem a többiek közé. De szívesen fogadták. Kivéve Csutikámat. Sokáig haragudott rá. Néhány nap múlva belemart a kis hátába, szegénykém jajveszékelve panaszkodott. De aztán kénytelen kelletlen eltűrte, de magához közel sohasem engedte.

Nem úgy Dorcika! Az első perctől különleges kapcsolat alakult ki közöttük. A kicsi az első perctől kezdve azt tehette vele, amit akart. Lebírkózta, rámászott, ráült a fejére. Dorci angyali türelemmel eltűr neki mindent. Talán azt hiszi, hogy ez a kis szemtelen jószág a saját babája.

Maszatka az első perctől kezdve tékozló „vadállat” volt. Szétrágta Csutika játékait, kirágta az ágytakarót, és irtóra követelőző, ha simiről van szó.

2008 nyarán arra lettem figyelmes, hogy fáj a kis füle. Elmentünk az állatorvoshoz, de nem tudott belenézni, olyan izgága volt. Félt, reszketett füle hegyétől a farka végéig. És acsarkodott, ha az orvos közelített. Nem volt más hátra, kábítani kellett.

A fülében egy icipici toklász darab volt. Sikeresen kivette a doki, de szegénykém olyan sokkot kapott, hogy éjszaka álmában bepisilt. Azóta is előfordul néha, ha fáradt, ha stressz éri,  megtörténik a baleset. Így aztán a párnácskáját gumilepedő takarja, ha kis pisis belealszik a kisdologba..

A leghízelibb kutyus, de az idegeneket nem csípi. Orvul támad, hátulról csíp.

Gyomrozza Dorcit, nagyokat birkózik, versenyt fut Buksival.

Ötödik éves, de még mindig olyan, mint egy baba. Talán Dorci miatt, aki mellett pici maradhat. El sem merem képzelni, mi lesz vele Dorcos nélkül.

Nagyon elhibázott döntés lett volna túladni rajta az első pillanatban!

Ma már nem adnám oda, bárki kérné, bármit ígérhetne!