A szerelem még rebegtette szárnyát
a didergő tavaszi hajnalon,
de a pinty párja, a menyecske
holtan hevert már a kalicka alján,
pedig oly fiatal volt s fürge, szép,
csevegő, egyre azt csipogta,:- Még, még!
Most meg folyvást szólongatja a férje:
-Hé, hé, mi lelt?- de ő csak ott hevert
mozdulatlanul és véglegesen;
ki tudja, miért? Senkinek se vétett,
őt se bántotta senki.
Miért talány
minden halál?
Majd a pinty- túlvilágon
kiderül talán. Talán ott a kertben,
a meggyfa és diófa között,
a kertben, ahol ők ketten először....
a didergő tavaszi hajnalon,
de a pinty párja, a menyecske
holtan hevert már a kalicka alján,
pedig oly fiatal volt s fürge, szép,
csevegő, egyre azt csipogta,:- Még, még!
Most meg folyvást szólongatja a férje:
-Hé, hé, mi lelt?- de ő csak ott hevert
mozdulatlanul és véglegesen;
ki tudja, miért? Senkinek se vétett,
őt se bántotta senki.
Miért talány
minden halál?
Majd a pinty- túlvilágon
kiderül talán. Talán ott a kertben,
a meggyfa és diófa között,
a kertben, ahol ők ketten először....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése