2019. február 25., hétfő

Cirmike

                                                                         

Nem akarok elmenni és itt hagyni téged,
mert minden messzeségtől félek.
De hív egy másik világ,
egy szép,  színes álom.
Ölelj át, kérlek, mert nagyon fázom.
Fázom, didergek, annyira félek,
fogd végig a mancsom, kérlek.
Úgy maradnék, kapaszkodok,
de erőm fogytán… már álmodok.
Álmodok egy szép szivárványt,
melengető furcsa ábránd.
Már nem félek és nem is fázom,
csak a könnyeidet látom.
S ahogy lépek, minden lábnyom
egy- egy könnycseppedben ázzon.
Így sirass meg édes gazdám,
mostantól már más vigyáz rám.

2019. 02. 18. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése