Isten veled!

Tenyeremben őrzöm arcod emlékét.
Még meleg volt, lágy színei még éltek.
De szemeid már más világba láttak,
s a földön itt már csak hozzám beszéltek.

Legyél könnyű! Legyél szabad és boldog!
Többé ne félj! Szomjúság ne gyötörjön!
Elaludtál, miként a nap lenyugszik,
s az ég túlsó felére lépve följön.

Mit tud az, aki csak kívülről nézett,
s nem jutott beljebb rideg szemsugára?...
Te csak öleld át ég-ígérő fádat,
s lelked ráébred örök önmagára.

(SzKirián)