Dalol a csend

Künn orkán üvöltve fákat cibál...
Benn a szívemben a csend muzsikál.

Behajtom a záporvert ablakot,

Úgy hallgatom a néma dallamot.

Mért mennydörögjön tomboló tusa,

A néma csendnek is van ritmusa.

A magányban sem vagyok egyedül...

Az én szívemben a csend hegedül.

Halk hangja a csupa édes bús vígasz,

S én andalogva kérdem, KI AZ?

Aranyszálból ki sző körém mesét,

Halk húrokon ki pengeti kezét?

Tán Isten szívéből rezdül e zene?

Mintha a végtelenség zengene!

És hallgatom a messzeségen át,

A csendet, ezt a szent melódiát!

(Siklós József)