Még egy gyertya...

Ha meghalok, engedj, hadd menjek el!
Vár reám, mit látnom s tennem kell.
Könnyeiddel magadhoz ne köss,
Örülj, hogy sok évünk volt közös.
Szerettelek. Hogy mily jó volt veled,
Te meg nem tudhatod, csak sejtheted.
Hogy szerettél, köszönöm neked,
De útra most már egyedül kelek.
Bánkódj kicsit, ha bánkódnod muszáj,
De túl sokáig magadba ne szállj!
Csak rövid időre leszek tőled távol,
S emlékem szívedben addig is világol.
Sosem leszek messze, megy tovább az élet.
Látni s érinteni nem tudsz engemet,
Szívedből érezd szeretetemet!
Veled lesz mindenkor, lágyan átölel,
Míg végül te is egyedül indulsz az úton el.
Tárt karokkal várlak majd s boldog mosollyal,
Hazaérsz hozzám minden bizonnyal!!