Topika története

Ő is ott lakott, ahol Dorcika. Persze Dorcos ekkor már harmadik éve volt nálam.   

Egy vékonyka, zsemleszínű kutyus, aki szaladt a kerítéshez, ha Anyu vagy én arra mentem, és egy falatka eledel volt kilátásban. Látszott rajta, hogy nagytermetű kutyus, de olyan sovány volt, hogy még én is fel tudtam volna emelni. Nagy, őzikeszemeivel szomorúan nézett rám.

Ebben az időben vezették a szennyvíz-csatornát az utcában. A gépeket ehhez az emberhez állították be a kertbe, a munkások ki-bemászkáltak nála.

A kapu nyitva maradt. Ő meglépett a lelketlen gazdájától… és elindult Anyuék portája felé.

Honnan tudta, hogy ez a helyes irány? Honnan tudta, hogy ott új otthonra lel? Rejtély.

De mikor anyu kinyitotta neki   a kaput- Gyere be, kiskutya!-, a világ legtermészetesebb módján besétált új otthonába.

A volt gazdája szó nélkül vette tudomásul, hogy a kutya elhagyta.

És Topika birtokba vette új otthonát. Összebarátkozott a tizenkét éves Lityukával, és mint minden kölyök kutyus, játszani akart vele. Lityuka persze nem volt erre kapható, ő már kinőtt az efféle bolondozásokból.

Szépen felerősödött, kigömbölyödött. Gyönyörű kutyus lett. Talán ezért jutott eszébe a volt gazdájának, hogy visszakövetelje. Esélye nem volt rá, hogy visszakapja. És mivel Topika már a sokadik kutyus lett volna, akit tönkretesz, kilátásba helyeztem, ha újabb jószágot akar senyveszteni, feljelentem állatkínzásért. Erre elment a kedve rögtön a követelőzéstől.

Nem sokára a halálba itta magát. Nem sanyargatott több állatot. Három cica maradt utána… de róluk majd később.

Szóval Topika jól érezte magát. Sajnos azonban azt vettük észre, hogy nagyon nehezen tud felállni. Az orvos szerint a combcsontjánál volt probléma, és műtét nélkül néhány éven belül fel sem fog tudni állni.

Komoly műtét volt: a combcsontjából vágott le egy darabot.

Nem tudom, hogy a beavatkozás nélkül ma hol tartanánk. Az biztos, hogy nehezen áll fel, egy kicsit biceg.

Nem tudom, van-e még egy ilyen áldott, jólelkű kutyus, aki ennyire szereti a cicákat?

Az előbb említett cicák közül kettő döntött úgy- nem is értem, hogy lehet?-, hogy áttelepszik hozzánk.

Topika valószínűleg emlékezett rájuk pici korából, és amikor a mamik a kutyaólba „tojták” a kis vakarcsokat, Topi nem zavarta ki őket. Ült az ól mellett, mint akit ezzel bíztak meg, és vigyázta a picúrokat.

Az egyikükkel egészen különleges kapcsolata lett, igazi barátok lettek.

Imádja, ha keféljük a szőrét. Bármikor képes arra, hogy fontos dolgait félretéve ezt a tevékenységet élvezze.

És bár soha nem bántja a cicákat, képes őket végigkergetni az udvaron, ha nyáron oda akarnak somfordálni a hintaágyhoz, ahol ülünk.

Ilyenkor Topika a hintaágy elé ül 2-3 méterre, és mint a kőoroszlán, vigyáz, hogy a cicák oda ne jöjjenek. Hiába, irigy, mint a kutya.  

Egy dolgot nem visel el: nem lehet bogarászni, figerészni. Sokszor fáj a füle. Sajnos, nem engedi meg, hogy cseppentsünk bele: morog, vicsorog.

Érdekes módon, ha a táljából ennék, azt eltűrné. De ha észreveszi, hogy valami sanda szándékkal közeledem, cseppentővel, krémmel, nagyon be tud keményíteni.

Igazából nem tudom, hány éves. Talán nyolc körül lehet.

Remélem, még sokáig egészségben velünk lesz ez a kis vaddisznó.