Egy felesleges élet

Annyi rosszat kapott az élettől. És mégis bízott....bízott az emberekben....és bízott bennem.

3 -4 héttel ezelőtt láttam meg először az utcán. Szinte eszméletlen volt, nehezen kapott levegőt. Azonnal ölbe vettem, orvoshoz vittem. Kapott infúziót, injekciókat.
Az orvos nem tudta, mi lehet a baja, de reménykedtem a gyógyulásában.
Naponta kétszer mentem hozzá, enni vittem neki. Aránylag jó étvággyal evett, de fontosabb volt a simi.

Hálásan dorombolt, és mikor ott hagytam,   szomorúan nézett utánam.
Kedves kis jószág volt, ölben lehetett az orvoshoz vinni, türelmesen várt hosszú ideig. Azt hiszem, nem bánta: ölben volt, simit kapott. Azt kapta, amiből eddig kevés juthatott neki az életben.

Mivel nem tudtuk, mi a baja, féltünk a fertőzőstől. Királylány immunbetegsége és a többi cica védelmében nem hozhattam haza.De vártuk a gyógyulást, hogy hazavihessem új otthonába.

Valaki azonban nem tűrhette ezt az ártatlan életet. Bejelentést tettek a gyepmesteri telepnek.
Soha nem értettem meg: ha valaki nem segít, miért akar ártani? Miért akarja bántani a gyengét, a védtelent?
Július 21-én elszállították.
Bízott az emberekben: a gyepmesterhez odament, nem szaladt el. Könnyű volt elfogni.... nem ellenkezett. A sok rossz ellenére nem gondolta, hogy az ember képes a legszörnyűbb tettre.
Esélyt sem adva a gyógyulásra azonnal elaltatták.
Elkéstem...

Pici szíve nem ver már. Nem okoz gondot senkinek. Észrevétlenül élt, csendben szenvedett. És most nem hiányzik a világból senkinek...
De már nem fáj neki semmi.

Nyugodj békében Manócska!

Búcsúzom.
Vár rám az út,
hol álmot
kerget kósza szél,
s a vándor
út porát
söpri tova
hűs alkonyok
mosolyán.

Elmegyek.
Többé nem látsz,
nem hallod
hangom
eső áztatta
lágy zenén
elcsuklani,
félőn neked szólni
szeretlek.

Ég veletek
világom
fényei,
bántón fényesek,
s lágyan ölelők
kik lobogtok
még nekem
míg fogy a viasz
s temettek
mélyen önmagatok
üres sötétjébe.

Olvasd utolsó
soraim, s vigadj
szomorú
nóták zajos
borújára.
Ha nem találsz
jelened kincsei közt
mint kacat
poros emléknek
meglehet
jó leszek.

Ne sirass…
(Eredeti bejegyzés: 2010. július 26.)