Két tenyér,
ha összeér
- mint egymáshoz
forduló zárójelek -
összeillenek.
Két kéz;
imába fonódó mozdulat,
sóhajból felszálló gondolat.
S fohásszá gyülemlenek a könnyek,
mert egy kicsit így könnyebb
az aggódó pillanatok börtönében.
Csak két tenyér
ami összeér
- mint egymáshoz
forduló zárójelek -
lelkeket érintenek.
(Ruder Jana)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése